Néha jellemző rám, hogy szösszeneteket írok. Rövidek és mégis mondanak valamit. Úgy gondoltam, hogy ilyet szeretnék a következő bejegyzésembe, vagyis a mostaniba^^
Kicsi voltam még, mikor először néztem ki ablakomon. Éppen esett az eső, mely néha meg-meg kopogtatta ablakomat. Az utcán csak pár ember sétált esernyővel, köztük volt ő is, akiért rajongtam akkoriban. Sokszor pillantott fel, akár jó idő, akár rossz idő volt. Tisztán emlékszem minden egyes mosolyára, amit nekem küldött. Boldoggá tett mindig. Mostanra már egyáltalán nem néz fel, ha találkozunk is, észre sem vesz. Egy ideig csak kuporogtam ágyamon, válaszokat keresvén, bár, egyet sem kaptam. Egy nyári napon, mikor 18 éves voltam újból kitekintettem kicsiny ablakomon. Egy szívemnek fájó dolgot láttam. Ő volt ott, akit már nem csupán szerettem, egy lánynak fogta a kezét. Nem én voltam az, aki boldoggá tehette, hanem valaki más, aki tőlem elvette. Azóta eltelt három év. 3 reménytelen és boldogtalan év. Még ma is egyedül vagyok, csupán egy régi emlék vígasztal. Ablakomon kinézve, már nem őt látom, hanem a várost, ami az emlékektől eltakar.
Kíváncsi lennék, hogy ki mit gondol erről. Tulajdonképpen az egészet most találtam ki. De, általában így megy ez. Szóval, ha valakinek lenne véleménye, nyugodtan írja le, hiszen érdekelne. Hogy egy kis blog része is legyen a dolognak, kissé még mindig meg van ez a írok, nem írok dolog, legalábbis a blog részre igaz ez. Jelenleg egy új történetet kezdtem el. Kivételesen nem a gépemen, hanem egy füzetben. Hamarosan felkerül, legalábbis tervben van. Ha, már a történeteknél tartunk. Ami jelenleg fent van, törölve lesz, ugyanis javítani szeretnék rajta. Amint ez meg van, újított verzióban olvasható lesz, más nevekkel.
Hamarosan itt lesz a szalagavatóm (pénteken). Lényegében várom, mert biztos jó lesz. Izgulni nem izgulok, hiszen nincs miért. Bár, egy meghívottam vissza mondta, de nekem az a fontos, hogy akit szeretek ott lesz, az anyukám kívül. A suliban minden remekül megy, mivel összekaptam magam, így jönnek a jó jegyek, bár addig nem békélek meg magammal, míg a legjobbat nem szerzem meg, valamint a vizsgáknál is a lehető legjobbat szeretném megszerezni. A bizalom magam iránt megvan, szóval szerintem nem lesz gond ezzel.