Rövid cím, és talán lényegre törő. Ma reggel szokásosan keltem, a szokásos honlapokat nézegettem meg, ahogy megszoktam már. De egy új dolog is beköszöntött, amit nem bánok, mert elhatároztam, hogy írni szeretnék egy olyan dologról, ami már régóta zavar. Eddig nem írtam róla, mert kerestem a jó megfogalmazásokat, de talán mostanra, így 21 éves fejjel összeálltak az eddigi kusza szavak értelmes mondatokká. Már régóta észleltem valami furcsa dolgot a világban, valami nem stimmelt, hát ez úgy érzem mostanra derült ki számomra. A miért kérdés mellett, felsorolhatnám az összes többi kérdésünket, de elég ez az egy is. Talán, más is észrevehette, hogy a mai világban a legfontosabb, a legértékesebb már nem a belső tulajdonságok, a belső szépség, hanem a külsőségek lettek. Azt én sem vitatom, hogy egy ember adjon a megjelenésére, de mit ér egy makulátlan külső, ha a belső korom fekete a kosztól? Ez a külsőség dolog, leginkább a fiatalokra jellemző, tisztelet a kivételnek, mert az szerencsére van. Hallottam már pár filmben, hogy a ruha teszi az embert. Kérdem én, MIÉRT? Tény, meztelenül nem járhat senki, de a márka csak egy név, amit valaki kitalált, majd butítva az embereket eladta, mint valami csodát, aztán mindenki azt követi. De, valahogy, nem csak a márkák és a külsőségekről alkotott vélemények változtak nagy irányban, hanem az egész világ. Hogy mi az, ami zavar? Politika, menő vagy nem menő, én jobb vagyok, mint te. Ezek a dolgok a mai világban, hogy úgy mondjam főlényben vannak. Kezdjük a politikával, amihez meg kell jegyeznem, hogy utálom. Miért? Mert az egész csak hazugság, üres ígéretek halmozódása, csak a pénzünkön élnek, jobban keresnek, mint ahogy azt mi elképzelhetnénk. Mi bolondok, persze elhisszük, hogy milyen jó lesz nekünk, aztán nem is történik semmi. Hát ennyit az ígéretekről, meg szebb jövőről.
Aztán a menő és nem menő dolog. Egyáltalán mi számít menőnek? Mert nem hinném, hogy az, hogy a diszkóban vonaglasz egy pasi mellett, ráadásul nem is józanul. Nem ítélem el a szórakozóhelyeket, ne értse ezt félre senki, csupán értelmetlen dolognak tartom, hogy a legtöbb fiatal minden hétvégéjét ott tölti. Ráadásul ettől érzi magát nagyobbnak és jobbnak, holott nem különb, mint az, aki otthon tölti a szombat estéit. Rengeteg más dolgot is lehetne csinálni, csak körbe kell nézni. Van, aki ilyenkor kérdezné azt, hogy és mégis mit? Elárulom, hogy a legjobb dolog, ha kimehetsz a természetbe, kirándulni például. Fényképezni bizonyos tárgyakat, vagy helyszíneket sokkal jobb, mint a bulizós utáni napon hányni és alíg élni. Most mondja valaki azt, hogy nincs igazam, remélem, hogy nem lesz ilyen. Egyébként nem sértésből írom ezeket, de minden fiatal felnőtt lesz és lássuk be, jobb egy olyan élet, amikor boldog valaki a családjával, mintsem egy olyan ember, aki szenved a drogok, az alkohol, vagy a magány miatt. Aki ezek után is lehurrogná a fejem, annak anyit mondanék, hogy gondolkozzon el. Az élet nem olyan hosszú, ráadásul sosem tudhatja egy ember, hogy mikor megy el. Akár a szeretteink, akár mi magunk, és lássuk be, hogy a szüleinknek köszönehtő, hogy élhetünk. Sokszor gondolkodom azon, hogy hogyan köszönhetném meg anyukámnak, hogy elviselte azt a sok gondot, amit okoztam neki. Ez idő alatt nem egy olyan lánnyal találkoztam, aki úgy bánt az anyjával, mint egy ócska ruhadarabbal. Azért ez gusztustalan, mert neki köszönhetjük, hogy ruházkodhatunk, a zsebpénzt is, amit kapunk. Sok fiatal persze abba nem is gondol bele, hogy mi lesz velük, ha már nincsen, aki eltartsa őket. Hogyan fognak önmagukról gondoskodni? Nem bunkóságból jött ez a kérdés, nem is azért, mert bántani akarnák bárkit is.
És végül, amit a legfontosabbnak tartok, ami nagyrészt már hiányzik sok ember szívéből: a szeretet. Nem az a való világ, amit a tévében nézel, hanem az, amit te élsz meg. Abban a műsorban nem látsz olyat, hogy szeretnék egymást, nem láthatod azt, hogy békében vannak egymással. Azt látod, hogy folyton veszekednek, sírnak. Hát ez miért lenne való világ? Az egész csak jó színjáték, semmi más. Nem egyszer derült már ki, hogy meg van bundázva, mégis mindent elhisznek az emberek. De a megbundázás nem csak erre a valamire illik, hanem más műsorokra is (X-faktor). Ha nem hiszed járj utána, bár már teljesen lényegtelen, sőt már nem is számít, de az azért mégis pofátlanság, hogy olyanok is bekerültek, akik nem először léptek színpadra, ennek ellenére olyan valakit szeretnek sokan, akinek semmi tehetsége nem volt. Visszatérve a szeretetre, addig szeress egy embert, ameddig megteheted, senki sem él örökké, És befejezőleg, bocsánat, hogy ilyen hosszú lett, de ez már kikívánkozott belőlem^^