Hát igen, életem első kritikája, ami az oldalhoz szól. Mivel blogos lapról van szó, nem nagyon fogok ilyet kérni, csupán kíváncsi voltam, hogy más szerkesztő mit mond az oldalról.
Dizájn/css: A design nekem nagyon bejön, szeretem a rózsaszínes dolgokat ami a cssben is jól mutat. Az összhang nagyon jó 10/10.
Tartalom: Igazán tetszik a fantáziája amiket az írásában mutat meg. A tartalom bő azonban ismét nem egy cikkes oldalról van szó:) 10/10.
Szerkesztő: Szépen írogat vissza másoknak. Érdekli a külvilág, jó szerkesztő 10/10.
Saját véleményem: Nagyon örültem ennek, bár ez a design és kód nem saját. Hát a fantáziámnak nincs határa, csupán eleje vég nélkül :D Bevallom, hogy rengeteg dolog foglalkoztat, és ezekről szeretném majd a későbbiekben leírni a véleményemet, természetesen a blogon belül. Nos, hogy másoknak válaszolgatok az nálam megszokott dolog, ráadásul nem tudnék senkinek sem nem adni választ. Én már csak ilyen vagyok:D
Ígértem, hogy írok a szalagavatómról. 5 órakkor kezdődött, a szép bevonulás után, a székekhez léptünk, majd jött a beszédes része. Eltarthatott egy fél óráig kb. Ezután szólították az osztályokat, hogy feltegyék a szalagokat. 6 osztály állt egymás mellett, és az elmenős részeket egyszerre kellett csinálnunk. Aki már megkapta a szalagot, az leülhetett a helyére, kivéve azokat, akiknek táncolniuk kellett. Mivel én ebből kimaradtam, így visszaülhettem. Ezután jött a másik 6 osztály, na persze azt meg kell jegyeznem, hogy nem ilyen gyorsan mentek a dolgok. A szalagozás után jöttek, a már említett táncok. Az osztálytársaim kezdtek és nekem nagyon tetszett az előadásuk. Ügyesek voltak és ez a lényeg. Persze az egész müsőr alatt voltak kissé negatív események is. Mondhatnám azt is, hogy vicces helyzetek. Ilyen volt többek között, hogy egy másik iskola végzős osztálya, háromszor kezdték el a saját táncukat, technikai okok végett. A másik az volt, hogy a saját iskolánk egyik fiú osztálya baletozott, ami nem is rossz, legalábbis az én szememben, de alaposan kilettek nevetve:D 2 énekesi előadás is sorra került, meg volt még tánc is. Összefoglalva egész jó szalagavatóm volt, és jól is éreztem magam. A péntek estén, míg mások bulizni mentek, én inkább a barátomhoz mentem, na persze, a bulizás nekem sem maradt el, ugyanis szombaton én is kiengedtem a gőzt. Eltudnék viselni még egy ilyen szombatot. Ha a hétvégémet kéne jellemeznem, akkor azt mondanám rá, hogy fenomenális:)
És felkerült az új design, amin egyik kedvencem szerepel Ikuta Toma. Ez már saját készítés. Nekem tetszik, de kíváncsi lennék a véleményetekre.

A sötét égre feltekintve, egy csillag pislákolt ott. Szebben ragyogott, mint a többi. A csillagot nézve, egy kívánság jutott eszembe. Másnap reggel felkelve, azon vettem észre magam, hogy a kívánságom teljesült.
Eltelt egy újabb nap, és már megint este van. Holnap lesz a nagy nap, amikor szinte a fél napom a készülődésről fog szólni. Őszintén szólva, nem nagyon várom már. Az én részemről eléggé felfújják a dolgokat, hiszen a lényege ennek az egésznek az, hogy kapunk egy szalagot, amin az iskola neve szerepel. Na, de mindegy, holnap 5 órai kezdettel veszi kezdetét a szalagavatóm, és elméletileg 10 óráig tart majd. Természetesen nem leszek addig ott, ugyanis minél hamarabb elmegyünk a páromhoz. Sokkal szívesebben vagyok vele. Már annak is örülök, hogy ott lesz^^ Egyébként arra gondoltam, hogy legközelebb írok a szalagavatomról, hogy milyen volt.
Mostanában kialakult bennem egy kérdés, ami nem is olyan nem hétköznapi: milyen világban élünk jelenleg? Annyi minden körülvesz egy embert, mégis sok dolog mellett elfutunk, anélkül, hogy észrevennénk. Ráadásul a legtöbb ember ugyanúgy éli mindennapjait, akár észreveszi, akár nem. Én magamról mindig is olyan határozott véleménnyel voltam/vagyok, hogy szabad lelkűnek tartom magam. Nem sok alkalommal tűröm el, hogy úgymond parancsolgatásnak vagyok kitéve. Tudom, hogy vannak dolgok, amiket nekem is tanulnom kell az életről, de biztos vagyok magamban, hogy megállnék a lábamon. Sokszor mondták rám, hogy gyerekes vagyok, de kérdem én: miért gondolják így? Nem akarok olyan lenni, mint a legtöbb felnőtt, akik besavanyodottaká válltak, természetesen tisztelet a kivételnek. Egy ember nem azért született meg, hogy unalmasan és szomorúan éljék végig életüket. Persze én is szeretnék gyereket, boldog családot. Úgy gondolom, hogy a legtöbb ember erre vágyik. Legyen kihez haza menni, aki tárt karokkal vár. Legyen az a párod, a szüleid, vagy épp gyereked. Elvégre mindenkinek jól esik, ha szeretetet kap.
A bejegyzéseimhez mindig teszek zenét, ahogy a legútóbbinál is így volt. Azért ezt a számot választottam, mert egyrészt, szeretem a komoly zenéket is, másrészt meg, ez a kedvencem. A dallama hihetetlenül fülbemászó. Azt még érdemes tudni, hogy ezt a gyönyörű számot Franz Schubertnek köszönhetjük^^
Valamint köszönet a design megalkotójának is, Bloo's-nak. Szerintem gyönyörű lett, nekem nagyon tetszik*.* Nagyon szépen köszönöm, mégegyszer^^

Néha jellemző rám, hogy szösszeneteket írok. Rövidek és mégis mondanak valamit. Úgy gondoltam, hogy ilyet szeretnék a következő bejegyzésembe, vagyis a mostaniba^^
Kicsi voltam még, mikor először néztem ki ablakomon. Éppen esett az eső, mely néha meg-meg kopogtatta ablakomat. Az utcán csak pár ember sétált esernyővel, köztük volt ő is, akiért rajongtam akkoriban. Sokszor pillantott fel, akár jó idő, akár rossz idő volt. Tisztán emlékszem minden egyes mosolyára, amit nekem küldött. Boldoggá tett mindig. Mostanra már egyáltalán nem néz fel, ha találkozunk is, észre sem vesz. Egy ideig csak kuporogtam ágyamon, válaszokat keresvén, bár, egyet sem kaptam. Egy nyári napon, mikor 18 éves voltam újból kitekintettem kicsiny ablakomon. Egy szívemnek fájó dolgot láttam. Ő volt ott, akit már nem csupán szerettem, egy lánynak fogta a kezét. Nem én voltam az, aki boldoggá tehette, hanem valaki más, aki tőlem elvette. Azóta eltelt három év. 3 reménytelen és boldogtalan év. Még ma is egyedül vagyok, csupán egy régi emlék vígasztal. Ablakomon kinézve, már nem őt látom, hanem a várost, ami az emlékektől eltakar.
Kíváncsi lennék, hogy ki mit gondol erről. Tulajdonképpen az egészet most találtam ki. De, általában így megy ez. Szóval, ha valakinek lenne véleménye, nyugodtan írja le, hiszen érdekelne. Hogy egy kis blog része is legyen a dolognak, kissé még mindig meg van ez a írok, nem írok dolog, legalábbis a blog részre igaz ez. Jelenleg egy új történetet kezdtem el. Kivételesen nem a gépemen, hanem egy füzetben. Hamarosan felkerül, legalábbis tervben van. Ha, már a történeteknél tartunk. Ami jelenleg fent van, törölve lesz, ugyanis javítani szeretnék rajta. Amint ez meg van, újított verzióban olvasható lesz, más nevekkel.
Hamarosan itt lesz a szalagavatóm (pénteken). Lényegében várom, mert biztos jó lesz. Izgulni nem izgulok, hiszen nincs miért. Bár, egy meghívottam vissza mondta, de nekem az a fontos, hogy akit szeretek ott lesz, az anyukám kívül. A suliban minden remekül megy, mivel összekaptam magam, így jönnek a jó jegyek, bár addig nem békélek meg magammal, míg a legjobbat nem szerzem meg, valamint a vizsgáknál is a lehető legjobbat szeretném megszerezni. A bizalom magam iránt megvan, szóval szerintem nem lesz gond ezzel.

Úgy gondoltam, hogy kicsit változtatok. Valahogy ehhez van kedvem, remélem, hogy ez így jó lesz. Az oldal változtatásának oka, hogy inkább csak blogolnék és a történeteimet tenném fel. Egyéb apróságokat magamról inkább már nem. A fejléceket meghagytam. A hírdetőkönyvet is, szóval lehet hírdetni. A chat-ben lehet cserét kérni.